Kedves Naplóm,
Itt vagyok a műegyetem netovábbjában, a q épületben. mellettem ül az a lány, akinek eredetileg leveleimet címeztem, akinek a postafiókját használtam eddig, hogy oda töltsem fel életem apró bit-szemeteit.
megkérdezte, hogy mi a baj. hogy bedepiztem-e. mondtam neki, hogy igen, bedepiztem. és nem vagyok senki cicája. és nem is leszek. megkérdezte, hogy elmondom-e mi a baj. azt mondtam neki, hogy nem mondom el.
valójában egész egyszerűen... én sem tudom mi a baj. nincs semmi jó sem. nem lehet a rosszat jó nélkül értelmezni. ezek a kifejezések, mint jó, rossz, gonosz, kedves... ezek mind csak viszonyítási alap kérdései. nincs abszolút jó, és abszolút rossz. nem tudom, mi a baj velem. nem tudom, hogy mi az, amitől boldog lennék. nem tudom, hogy mi az a boldogság. lehet, hogy már rég elértem, csak nem tudok róla. de ez nem túl valószínű.
