Életképek

átköltözök egy régi-új helyre. ott nem talál rám senki. egyedül lehetek. egyedül, egy sötét szobában. egy aprócska fény szűrődik be a kulcslyukon. ha nem lenne ez sem, félnék. így csak a megérdemelt üresség van. valamit tettem talán. valami nagyon rosszat, aminek ez a büntetése. üres és kies érzés. senkihez sem kötődés, és félelem másoktól. az éjszaka közepén megindul a szoba. elfolyik, mintha az egyik sarka a végtelen mélység felé nyílna. szippantja be magába a helységet. a figyelmem a lábamra irányul. az is megindul a szobával együtt. félek. a másik sarokba kuporodok, de a szobát valaki megdönti. nincs menekvés nekem sem. még küzdök, és kaparok az életemért, de hiába. én is pont ugyanúgy veszek bele a semmibe, mint a körülöttem lévő dolgok. furcsa érzés. nyirkosan fájdalmas. de nem tehetek ellene semmit.